Már csak öt, Charlie UK Subs Negyedszázada zajlik már a punk történelem legnagyobb szabású rekordkísérlete. Charlie Harper (sz. David Charles Perez, 1944) spanyol származású angol versenyzõ 1977-ben határozta el, hogy zenekara, a UK Subs, szép sorban az angol ABC mind a 26 betûjét felhasználja majd albumai címének kezdõbetûjeként. A sort az 1979-es Another Kind of Blues nyitotta, a legutóbb megjelent "U" betûs lemez, a Universal pedig, a válogatáslemezeket is beleszámítva, már a 21. a sorban. Az idõközben punk rock nagypapává elõlépett Charlie-val David Ensminger ült le áttekinteni az eseményekben gazdag múltat a Subs houstoni fellépése után. Nemrég játszottatok Brazíliában. Ez volt az elsõ alkalom, hogy Dél-Amerikában léptetek fel? Már játszottunk ezelõtt Argentínában, kétszer is. Az se volt semmi. Egyik alkalommal úgy kerültünk oda, hogy a legnépszerûbb argentin punk zenekar épp feloszlóban volt, és azt találták ki, hogy meghívnak minket a búcsúkoncertjükre és az azt követõ tivornyára. Az énekesük ír származású volt. Alig beszélt valamit angolul, de az ivászati technikáján egyértelmûen látszott, hogy ír. Eléggé szét volt esve, de nagyon jó fej volt. Az emberek odaát már megszokták, hogy ilyen. Mintha az argentin megfelelõje lett volna annak az arcnak a Poguesból. Shane MacGowanra gondolsz? Pontosan. De ez az argentin még durvább. Elmentünk vacsorázni, és ültében elaludt, aztán belefeküdt arccal a levesbe. A haja megkeményedett csomókká állt össze. Odaát legenda a srác. A legtöbb lemezt Bolíviában adták el, ezért átköltözött oda. Ott nem egyszerûen õk a legnépszerûbb punk zenekar, hanem az összes zenekar közül õk a legnépszerûbbek. És ne tudd meg, milyen jól néz ki a kis bolíviai barátnõje… És ez a mostani dél-amerikai kiruccanás hogyan sikerült? Bizonyos tekintetben hihetetlenül jó volt, más szempontból csalódást okozott. Miután a menedzserünk már felspannolt bennünket, hogy micsoda nagyszabású turné lesz ez, két bulit lemondtak, és végül csak négy, vagy öt fellépésünk volt. Az elsõ buli egy nagyon kis klubban volt, ami persze nem baj, mert Angliában is ilyenekben játszunk, de szinte nyomasztó volt a sörhiány. Könyörögnünk kellett, hogy adjanak már sört. Végül kaptunk egy rekesszel. Aztán átrepültünk Argentínába a Buenos Airesi fellépés miatt. Az egy ilyen tágas, régi, hideg helyen volt, aminek Club Concrete a neve. Tipikus dél-amerikai helyszín, ahol aztán összeverekedtek a baloldali meg a jobboldali srácok a koncert felénél, és ezzel el is rontották ez estét. Mindenki hazament, amilyen gyorsan csak tudott. És megint könyörögni kellett a sörért, pedig az a kékcímkés argentin sör, a Planet Beer, vagy hogy hívják, az egyik legjobb a világon. Aztán visszamentünk Sao Paulóba, ahol a szállásunk volt. Meglepõen jól néz ki az a város, mint egy tágas Manhattan. És mindenhol lehet kókuszdiót kapni, hihetetlen nagyokat, baromi olcsón. Megiszod a kókusztejet, és olcsón meg is vacsoráztál. A Sao Paulói koncert nagyon jól sikerült. Két koncert volt meghirdetve, de a péntekit törölték. Megmondtam a szervezõnek, ha ezek után lesznek, akik nem férnek be, megölöm. Végül csak valami harminc nézõnek nem jutott már benn hely, de mindenki azt mondta, erre kétszer is befizettek volna. Rióról azt mondták, ott sok a punk, de inkább homokból van ott sok, meg turistából. Itt valami ötvenes évekbol megmaradt beton arénában léptünk fel, ami tele volt pocsolyával az esõzések miatt. Csak 4-500-an jöttek el, kértem is a szervezõket, hogy rakjuk át a bulit a fedett kisterembe, de nem akarták. Így meg tök szar volt a hangulat, kongott a több ezer emberre méretezett nézõtér. Szóval vegyes egy turné volt, de a végén az egyik szervezõ, aki tudta, hogy imádom a halat, elvitt minket egy kis halászfaluba a dzsungel szélén, ahol olyan híres emberek szoktak nyaralni, mint Elton John, vagy Mick Jagger, mert ide nem jutott még el a rock zene, ezért senki sem ismeri fel õket. Kikölcsönöztünk egy halászhajót három napra, és életünk legnagyobb élményében volt részünk. A pia olyan erõs arrafelé, mint a méreg. Az elsõ nap kicsit meg is haladtuk a limitet. (nevet) Aztán inkább a sörnél maradtunk. Mindig is úttörõ szerepet játszottatok. Ti voltatok az elsõ nyugati punk zenekar, amelyik fellépett a Vasfüggöny mögött, Lengyelországban. Véletlen volt, hogy létrejöttek ezek a fellépések több ezer ember elott? Nem egészen. A kormány keze volt benne, a szervezést az egyik legnagyobb lengyel ügynökség végezte. Ez egyfajta propaganda-húzás volt, mivel a Szolidaritás vezetõje, Lech Walesa éppen börtönben ült. Gondolták csinálnak egy-két nagyobb koncertet, hogy elvonják az emberek figyelmét. Elõször elhozták Elton Johnt a pop rajongóknak, aztán minket az undergroundnak. Mintha heroint adtak volna a népnek, de az ország már így is a polgárháború szélén állt, olyan megosztott volt. Szovjet csapatokat láttatok odaát? Szovjeteket nem, de a lengyel katonák végig ott álltak a koncertjeinken, géppisztollyal felszerelve. Kidobók helyett 30-40 fõs katonai alakulatok vigyáztak a rendre. A legkisebb ottani koncertünkön négyezren voltak, a két legnagyobbon 12,000 nézõ elõtt játszottunk. Ezek ugyanazon az estén zajlottak le, két jéghoki-stadionban, így egy este leforgása alatt 25,000 ember látott minket. Sikerült megtalálnotok a közös hangot az ottani közönséggel? Igen, beszéltünk a srácokkal koncertek elõtt és után. Aztán öt év sem telt el és baromira megerõsödött náluk a jobboldal, ma már darabokra tépnek, ha csak egy picit is másképp öltözködsz, mint az átlag. Jártunk ott azóta egy párszor és elég nyomasztó a helyzet. Majdnem olyan érzés, mint ha mindenki náci lenne abban az országban, kivéve ezeket a srácokat. Mindenhol a náci skinheadeket látni, pedig máshol ezekkel mostanában már alig lehet találkozni. Komolyan az az érzése van az embernek, hogy a jó fej lengyelek már átmenekültek Angliába vagy Amerikába, mert itt is milliószámra akadnak, és csak a fasiszták maradtak otthon. A szüleid menekültek a spanyol polgárháború elõl Angliába? Nem, a nagyszüleim. Ez befolyásolta a politikai nézeteidet, vagy inkább az utcán szedted fel ezeket? Nem igazán, a nagybátyám kommunista lett, és ezt nem nézték akkoriban jó szemmel. Kommunista vagy trockista? A Kommunista Párt tagja. Beszédtéma volt a családban, többen csodálták ezért. A családunkban a hivatalos politikai irányvonal a demokrata volt, de nem az amerikai, jobboldali értelemben, hanem az angol, baloldali, szocialista értelemben vett demokrata. Jól tudom, hogy kölyökkorodban, a mod színtér fénykorában, Rod Stewarttal együtt utcazenéltetek? Igen. Barátok voltunk, és együtt zenéltünk. Hogyan jutottál el innen a punk rockhoz? (nevet) Még mindig játsszuk az egyik kedvenc számomat ebbol a korszakból. Egy régi amerikai népdal, "Bottle of Wine" a címe. Ezt a behatást érezni egyes lemezeiteken, például az Another Kind of Blueson, ahol felbukkan a szájharmonika is. Ez nem tudatos, nekem Nicky már az elején megmondta, hogy felejtsem el ezt az egész rock'n'roll szarságot. De hát ez bennem van, nem lehet kiégetni belolem. Szerinted is a 101ers, és az Eddie and the Hot Rods jelentették a hiányzó láncszemet az r&b ízû pub rock és a punk között? Amikor a Hot Rods megjelent, õk már valami mást játszottak, nem a hagyományos pub rockot, sokkal közelebb álltak a punkhoz. A South Endrõl jöttek, az ország legdélibb részérõl, akárcsak a Dr. Feelgood.		Miért van az, hogy benneteket általában olyan zenekarokkal emlegetnek együtt, mint az Angelic Upstarts, vagy a Cockney Rejects? Ezek késõbb jöttek. Az egész olyan zenekarokkal kezdõdött, mint a Velvet Underground, a Hollywood Brats és a New York Dolls. Amikor a punk indult, mi ezektõl a zenekaroktól merítettük az inspirációt, csak keményebbre vettük a figurát. Eloször jött a Sex Pistols, a Clash elkezdett keményen politizálni, Siouxsie ilyen kis kellemes zenét csinált, a Jam visszatért a mod idõkhöz, a hatvanas évek fílingjéhez, a Damned inkább a glamhez húzott, és aztán jött a mi generációnk, a Subs, a Buzzcocks, és a Sham 69. És csak ezután jött az Exploited, a Discharge és a Crass, ekkor lett igazán durva ez a zene. Zavart téged, ahogy a hardcore elõretört? Jó dolog látni a változó zenei trendeket, és találgatni, mi következik éppen. Most már van oldschool, meg newschool… (nevet) Szerinted miért nem tudtatok olyan slágerekkel, mint például a "Stranglehold", milliós lemezeladásokat produkálni? Szerintem ez sem lényegesen durvább, mint egy Green Day szám, a különbség csak annyi, hogy… Õk húsz évvel késõbb tûntek fel. Egyébként a számainkat kábé öt perc alatt írjuk, egyszerûen azért, mert kellenek számok a mûsorba. Nincs mögöttük semmi mélyebb gondolat. A UK Subs elõtt egy Subs nevû bandában voltam, és egy csomó Chuck Berry feldolgozást játszottunk, akárcsak a Sex Pistols. Szóval valami bárban léptünk fel, és azt vettük észre, hogy az emberek távozóban a "Stranglehold"-ot dúdolgatták, nem a "Johnny Be Good"-ot vagy a "Roll Over Beethoven"-t. A mi számunkat. Ma is emlékszem, hogy beleborzongtam, amikor ezt felfogtam. Na, gondoltam, hát akkor ezt kell csinálni, írjunk még ilyeneket. Megírtam a "Party in Paris"-t, a "Tomorrows Girls"-t. Azt hiszem ezek kifejezetten jó popdalok. A "Party in Paris" esetében mondtam is a zenekarnak, hogy ez alighanem túl popos lesz, de õk másként látták. Amikor Nick hozzárakta a gitártémát? Rögtön gitáron játszottam el nekik, de nem hallották poposnak. Oda akarok kilyukadni, hogy milyen meglepõ tud lenni, ha népszerûvé válik a szám, amit írtál. Sose mondanám meg elõre. Soha nem úgy állunk neki számot írni, hogy na, most csinálunk egy slágert. Hanem inkább úgy, hogy írjunk egy idétlen kis deszkás számot, mert a zenekar fele deszkázik. És még ez is sláger lett, a "Skate Tough", pedig nem is jelent meg kislemezen. Franciaországban készült róla egy tévéfelvétel, amirõl el is feledkeztünk, de a tévések utána összevágtak belõle egy klipet, ami nagyon jól sikerült. Innentõl akárhányszor mentünk Franciaorszába fellépni, ha a "Skate Tough"-ot játszottuk, elszabadult a pokol a nézõtéren. Volt egy slágerünk odaát, anélkül, hogy tudtunk volna róla. Érdekes megfigyelni, hogyan lesznek különbözo számokból slágerek különbözo helyeken? Igen, például Los Angelesben volt egy nagyon népszerû DJ, egy New Yorki fazon, aki kizárólag underground zenét játszott. Nagyon bejött neki az "Another Typical City" címû számunk, folyton ezt nyomatta. Ez szerintem is egy kimagaslóan jól sikerült szám, de ezt a véleményem kevesen osztják. (nevet) Ennek köszönhetõen a következo Los Angelesi fellépésünkön már hatezren voltak, és vagy négy-öt évig ezután még nagyon népszerûek maradtunk ebben a városban… (Nicky odajön az asztalhoz, és átadja a piajegyeit Charlienak.) Na, látod, ezek itt fehérek, de a bárpultnál a sötétben nem veszik észre, ha a másik helyrõl megmaradt piros vagy kék jegyeket váltod be sörre. (nevet) Nicky nem piál, straight edge életmódot folytat. Kizárólag gyümölcslevet meg répalevet iszik, ezért a piajegyeit nekem adja. Így tehát húsz piajegy áll a rendelkezésemre, hogy tisztességesen berúghassak. (nevet) Szoktál beszélgetni a Stiff Little Fingers, vagy a Buzzcocks tagjaival, akik hozzátok hasonlóan még mindig turnéznak? Sokat lógok együtt Pete Shelleyvel és Steve Diggle-lel. Nem tudom, feltûnt-e már neked, de a basszusgitárosunk, Alvin Gibbs kiköpött mása Steve Diggle-nek, mintha ikrek lennének. Alvin baromira utálta Steve-et, mert valahányszor odament hozzá, hogy köszönjön neki, Steve egyszerûen levegonek nézte. Panaszkodott is nekem, hogy "Charlie, miért csinálja ezt velem?" Mondom neki, ha veled rendszeresen elõfordul, hogy egész este itat téged valaki, mert azt hiszi, te vagy Steve Diggle, annak nyilván baromira örülsz. De a Buzzcocks feljebb van nálunk a hierarchiában, ha ránk háromszázan jönnek le, akkor rájuk háromezren. Ezek után érthetõ, hogy ha Steve Diggle-t hátba veregetik, hogy "hello Alvin, mi van a UK Subsszal?!", akkor ideges lesz. (nevet) Pete Shelleyrõl hallottam most valami vicces sztorit, hogy elszökött valami fiatal kiscsajjal Dél-Amerikába a londoni japán barátnõje elõl. (nevet) Még mindig kapjátok a jogdíjakat a Guns'n'Roses feldolgozás után? Nem, ennek már tíz éve. De ezúton is köszönet a srácoknak, és ha szükségetek lenne bármelyik másik számunkra, csak szóljatok! Egyébként írtam egy számot kifejezetten Axl Rose-nak. Az utolsó barátnõm, Lulu, egy olasz csaj, nagyon bírta a Gunst. Engem valósággal becserkészett, miután látott minket Olaszországban játszani. Akkor még csak 17 éves volt. Koncert után beszélgetett velem, és elhatározta, hogy Londonba jön majd egyetemre, és megkeres engem. És ezt meg is tette, amikor 19 éves lett. Zenél is, hegedül, és most tanul gitározni meg basszusozni. Konkrétan én tanítom, de nagyon kevés ideje van erre, mert nappal régészetet tanul az egyetemen, este meg kidobóként dolgozik egy bárban. Kis vékony csaj, tele tetkókkal. Mindig is szeretett volna egy steel gitárt , de egy ilyen több ezer dollárba kerül, úgyhogy írtam neki errõl egy dalt, hogy "Kislány, egy napon megkapod azt a steel gitárt." Ez egy ilyen folkos ballada, remélem Axl egyszer majd slágert csinál belõle. Van valami, amit szerettél volna véghezvinni az elmúlt húsz évben, de nem sikerült? Nem igazán. A zenekaron kívül csak a halászat érdekel. Egyszer szeretnék egy saját halászhajót, persze csak egy kicsit. Az angol partok mentén mindenféle halat lehet fogni, ha beljebb merészkedsz, akár cápát is. De én a tengeri sügérre hajtok, az egy ilyen ezüstszínu hal, ami elég nehezen adja meg magát. Soha nem ölöm meg õket, csak egy kis jelet teszek rájuk, és visszadobom õket. Különben is elég halbarát versenyzõ vagyok, mert ritkán fogok bármit is. De most épp egy japán barátnõm van, és hát tudod milyenek ezek a japánok, a szusijukkal, meg minden. Ha bármilyen hal a kezébe kerül, rögtön lemészárolja. Szóval ez a halászhajó az egyetlen vágyam. Megbánni nem bántam meg semmit sem, még ha a sûrû turnézások miatt zátonyra is futott néhány kapcsolatom, mindig a zenekar volt az elsõ, és nagyszerû volt így az életem. És közben nagyapa lettél? Bizony, nagyapa vagyok. Nicky mondogatja mostanában, hogy már 45 éves, és szeretne megnõsülni, és megállapodni, de ezen én már túl vagyok. Három unokám van. Szoktam venni nekik ilyen kis cápamintás pólókat, hogy beléjük sulykoljam a hal-mániámat. (nevet) Tudják mivel foglalkozik a nagyapjuk? Nem igazán, a legidõsebb még csak öt éves. Azt tudják, hogy szeretek halászni, de érdekes, hogy a legidõsebb egy mikrofont kért karácsonyra, a másik meg egy mini-dobszerkót. Kilógó nyelvvel koncentrálnak, amikor gyakorolják a dobolást. De a fiaimnak is van zenei tehetsége, az egyikbõl rave DJ lett, de simán lehetett volna énekes vagy dobos egy zenekarban. De a volt feleségemtõl annyit hallhatták, hogy "apátok nem viszi semmire", hogy nem mertek mélyebben elmerülni ezen a területen. Talán majd az unokáim. A fiaimból focistákat szerettem volna nevelni, az volt az álmom, hogy bekerüljenek az angol válogatottba. Amatõr szinten ma is fociznak. Az utolsó kislemez nem a New Red Archivesnál, vagy a Cleopatránál jelent meg, mint a korábbiak. (nevet) Az ilyen kérdésekkel Nickyhez kéne fordulnod, mert én nem igazán tudom, melyik kiadónál jelenik meg, és nem is igazán érdekel. Talán arról a francia dologról beszélsz? Van egy francia srác, akit régóta ismerek, van egy fanzinje, és nemrég beindította a saját kiadóját. Addig könyörgött, hogy jelentessük meg nála az új kislemezt, hogy ráhagytuk. Ez az egész lemez egyfajta kísérlet volt, hogy megnézzük tudok-e Alvinnal számokat írni. Majdnem sikertelen kísérlet lett belole. (nevet) Aztán Nicky is hozta a saját számát, a "Something in the Air"-t, amit nagyon utálok, viszont a dub változata jól sikerült. Viszont a "Reclaim the Street"-et, amit én írtam, azt nagyon bírom. Ezt meg a többiek utálják, és nem akarják játszani. De Mark Brennan, a legnagyobb angol punk/oi kiadó, a Captain Oi Records fõnöke szereti, és hát Mark a Businessben játszott, akiket tisztelek, mert nagyszerû számokat írtak, szóval ez nekem elég. Lehet, hogy kénytelen leszek keresni magamnak egy másik zenekart. (nevet)