A sz� gy�l�letes volta ellen�re, amellyel a rossz politikusok vissza�ltek �s ezzel lej�ratt�k, az anarchizmus mindig is reformista volt, �s soha nem is lehet m�s. Mi sz�vesebben haszn�ljuk a reformer kifejez�st, hogy minden lehets�ges m�don elker�lj�k, hogy �sszet�vesszenek minket azokkal, akiket hivatalosan "reformist�knak" neveznek, akik apr� s gyakran csup�n l�tsz�lagos javul�ssal akarj�k elviselhet�bb� tenni, vagyis megszil�rd�tani a jelenlegi rendszert, vagy j�hiszem�en azzal �ltatj�k magukat, hogy a panaszolt t�rsadalmi bajok elt�ntethet�k, s ha elm�letben nem is, de legal�bb a gyakorlatban elismerik �s tiszteletben tartj�k azokat az alapvet� politikai �s gazdas�gi int�zm�nyeket, amelyek e bajoknak az okai �s tart�pill�rei. De mindenk�ppen reformokr�l van sz�, a l�nyegi k�l�nbs�g viszont a reform jelleg�ben van �s abban, hogy ki milyen m�don k�v�nja el�rni az �j t�rsadalmi form�t.

      A forradalom, a sz� t�rt�neti �rtelm�ben, az int�zm�nyek gy�keres reformj�t jelenti, ami r�vid id� alatt val�sul meg, a hatalom �s az int�zm�nyes el�jogok ellen ir�nyul� er�szakos n�pi felkel�s r�v�n; mi az�rt vagyunk forradalm�rok �s felkel�sp�rtiak, mert a jelenlegi int�zm�nyeket nem megjav�tani akarjuk, hanem teljesen le akarjuk rombolni �ket, megsz�ntetve az embernek emberek feletti uralma �s a m�sok munk�j�n val� �l�sk�d�s minden form�j�t; mert ezt a lehet� legr�videbb id�n bel�l akarjuk megval�s�tani, �s mert meggy�z�d�s�nk, hogy az er�szak �ltal sz�letett int�zm�nyek er�szakkal tartj�k fenn magukat, �s csup�n el�gs�ges m�rt�k� er�szak el�tt h�tr�lnak meg.

      Ahhoz azonban, hogy kit�rj�n a forradalom, nem el�g akarni, hogy legyen. Akkor h�t v�rjunk t�tlen�l, am�g az id� meg�rik?

      �s vajon a gy�zelmes felkel�s ut�n egy csap�sra megval�s�thatjuk v�gyainkat, �s a jelenlegi t�k�s korm�nyzatok pokl�b�l szinte a csod�val hat�ros m�don �tl�p�nk a szabads�gelv� kommunizmusba, amelyben a t�bbi emberrel v�llalt �rdekk�z�ss�gben az egy�n teljes szabads�ga megval�sul?

      Ez olyan v�gy�lom, ami csak a tekint�lyelv� p�rtok soraiban sz�lethet meg, akik a t�megeket nyersanyagnak tekintik, melyet a hatalom birtokosa rendeletekkel, a pusk�k �s a bilincs erej�vel tetsz�se szerint form�lhat.

      Az anarchist�k azonban nem t�pl�lhatnak eff�le ill�zi�kat. Nek�nk sz�ks�g�nk van az emberek egyet�rt�s�re, ez�rt propagand�val �s a p�lda erej�vel meg kell gy�zn�nk, neveln�nk kell �ket, �s �gy kell alak�tani az emberek k�rnyezet�t, hogy a nevel� sz� egyre t�bb emberhez eljuthasson.

      A t�rt�nelemben, ak�rcsak a term�szetben, a fejl�d�s mindig fokozatos. Ahogyan a g�t egyszer csak �tszakad (vagyis egy szempillant�s alatt, de mindig csak egy bizonyos id� eltelt�vel), vagy mert olyan sok v�z gy�lt �ssze, hogy a nyom�s m�r legy�zi az el�be �ll�tott akad�lyt, vagy mert az anyag�t alkot� molekul�k fokozatosan sz�thullanak, �gy t�rnek ki a forradalmak is, mert a t�rsadalmi �talakul�st ig�nyl� er�k addig n�vekednek, am�g elegend� er�t k�peznek a fenn�ll� korm�nyzat megd�nt�s�hez, �s ahhoz, hogy a konzervat�v er�k - bels� okok miatt - egyre ink�bb elvesz�ts�k erej�ket.

      Mi reformerek vagyunk ma annyiban, amennyiben igyeksz�nk megteremteni a legkedvez�bb k�r�lm�nyeket �s a lehet� legtudatosabb �s legnagyobb sz�m� emberi felt�telt ahhoz, hogy megfelel�en ir�ny�thassuk a n�pi felkel�st; reformerek lesz�nk holnap, a gy�zelmes felkel�s, a kiv�vott szabads�g m�snapj�n, amennyiben minden, a szabads�g viszonyai k�z�tt megengedhet� eszk�zzel, vagyis propagand�val, j� p�ld�val �s ak�r er�szakos ellen�ll�ssal is mindennel szemben, ami korl�tozni akarja szabads�gunkat, teh�t minden eszk�zzel igyeksz�nk min�l t�bb embert megnyerni eszm�inknek.

      De sohasem fogjuk elismerni - �s e tekintetben a mi reformizmusunk k�ts�gk�v�l k�l�nb�zik att�l az �gynevezett "forradalmis�gt�l", ami Mussolini vagy m�sok szavazatszed� urn�iban v�gzi - az int�zm�nyeket, s a lehets�ges reformokat azzal a szellemmel val�s�tjuk meg, illetve v�vjuk ki, amellyel az ellens�gt�l elh�d�tott ter�letet elvessz�k, hogy tov�bb nyomulhassunk el�re, �s mindig is ellens�ge lesz�nk mindenf�le korm�nynak, legyen az a mai monarchikus vagy a holnapi k�zt�rsas�gi vagy bolsevik korm�ny.

---

(*) Eredeti c�me: Gradualizmus. Pensiero e Volontà, 1925. okt�ber 1.

---

A vit�k sor�n, amelyeket az anarchist�k az anarchizmus megval�s�t�sa, illetve megk�zel�t�se legmegfelel�bb taktik�j�r�l folytatnak - �s ezek hasznos, sz�ks�ges vit�k, ha a k�lcs�n�s t�relem �s k�lcs�n�s bizalom t�pl�lja �ket, s ha nem mer�lnek bele gy�l�letes szem�lyi k�rd�sek megt�rgyal�s�ba -, gyakran megesik, hogy egyesek szemreh�ny� hangon m�sokat gradualist�nak, vagyis a fokozatos fejl�d�s h�v�nek neveznek, �k pedig �gy utas�tj�k vissza ezt a min�s�t�st, mintha becs�lets�rt�s lenne.

      Pedig az a helyzet, hogy a sz� val�di �rtelm�ben mindny�jan gradualist�k, a fokozatoss�g h�vei vagyunk, �s m�r elveink logik�ja szerint is annak kell lenn�nk, ha nem is egyforma m�rt�kben.

      Igaz, hogy bizonyos szavak, k�l�n�sen a politik�ban, folytonosan v�ltoztatj�k �rtelm�ket, �s gyakran m�s, az eredeti logikus, term�szetes �rtelm�kkel homlokegyenest ellent�tes jelent�st nyernek.

      J� lenne megf�kezni azt a rendszert, hogy a szavakat jelent�s�kt�l elt�r�en haszn�ljuk, mert ez rengeteg zavar �s f�lre�rt�s forr�sa lehet. De ki tudja ezt megtenni, k�l�n�sen, amikor a jelent�sv�ltoz�s az�rt j�n l�tre, hogy a botcsin�lta politikusok sz�p szavakkal leplezz�k gonosz sz�nd�kaikat?

      �gy azt�n val�ban el�fordulhat, hogy a gradualista sz�, ha az anarchist�kra vonatkoztatva haszn�lj�k, t�nyleg azokat fogja jel�lni, akik a c�lok fokozatos, a lehet�s�geknek megfelel� megval�s�t�s�ra hivatkozva v�g�l meg sem mozdulnak, vagy �ppen az anarchia megval�s�t�s�val ellenkez� ir�nyba indulnak. Ebben az esetben val�ban el kell utas�tani ezt a min�s�t�st; de a fokozatoss�g elve akkor is �rv�nyes marad: mert a term�szetben, az �letben minden fokonk�nt t�rt�nik, �s a mi eset�nkre alkalmazva ez annyit jelent, hogy az anarchia is csak fokozatosan val�sulhat meg.

      Az anarchizmus, mint mondottam, sz�ks�gszer�en gradualista.

      Az anarchi�t felfoghatjuk �gy is, mint az abszol�t t�k�letess�g �llapot�t, �s helyes, ha ez a felfog�s, mint a l�pteinket ir�ny�t� eszmei vil�g�t�torony, mindig jelen van gondolkod�sunkban. De az is nyilv�nval�, hogy ezt az ide�lt nem lehet egy csap�sra megval�s�tani, egyetlen ugr�s r�v�n, mellyel a jelen helyzet pokl�b�l az �h�tott paradicsomba jutunk.

      A tekint�lyelv� p�rtok, vagyis azok, amelyek erk�lcs�snek �s a siker lehets�ges �tj�nak hiszik, hogy egy bizonyos t�rsadalmi rendet r�er�szakolhatnak az orsz�gra, bizony�ra azt rem�lik (mely hi� rem�nys�g!), hogy ha majd a hatalom birtokosai lesznek, t�rv�ny, rendelkez�sek �s csend�rs�g seg�ts�g�vel tart�san al�vethetnek mindenkit saj�t akaratuknak.

      Ilyenfajta rem�nyek �s t�rekv�sek azonban az anarchist�kn�l el sem k�pzelhet�k, mert �k semmit sem akarnak m�sokra r�er�szakolni, legfeljebb csak a szabads�g tiszteletben tart�s�t, �s eszm�nyeik megval�s�t�sa �rdek�ben a meggy�z�sre �s a szabad egy�ttm�k�d�s bebizonyosodott el�nyeire sz�m�tanak.

      Ez nem jelenti azt, hogy �n azt hinn�m (amint eszm�imet vitatva, egy kev�ss� t�j�kozott �s lelkiismeretes reformista �js�g adta a sz�mba), hogy az anarchizmus megval�s�t�s�ra addig kell v�rnunk, am�g mindenki anarchista lesz. �ppen ellenkez�leg, �n azt hiszem, �s ez�rt vagyok forradalm�r, hogy a jelen viszonyok k�z�tt csup�n egy k�l�nleges k�r�lm�nyek hat�sa alatt form�l�d� sz�k kisebbs�g juthat el az anarchia meg�rt�s�ig, �s hi� �br�nd volna valamif�le �ltal�nos �tt�r�sben rem�nykedni, ha nem v�ltozik meg a t�rsadalmi k�zeg, amelyben a tekint�lyuralom �s a sokf�le el�jog h�bor�tatlanul vir�gzik. �s �ppen ez�rt azt hiszem, hogy mihelyt lehets�ges, vagyis mihelyt elegend� szabads�got v�vtunk ki, �s valahol egy el�gg� er�s �s nagysz�m� anarchista mag alakul ki, amely m�r �nmag�ban is el�gs�ges, de k�pes hat�s�t a k�rnyezet�re is kisug�rozni, azonnal szervez�dn�nk kell annak �rdek�ben, hogy a gyakorlatban is alkalmazzuk az anarchi�t, illetve annyit bel�le, amennyire id�r�l id�re lehet�s�g k�n�lkozik.

      Miut�n nem nyerhet�nk meg mindenkit egyszerre eszm�inknek, valamint a t�l�l�s �s a propaganda �rdek�ben nem k�l�n�lhet�nk el, meg kell tal�lnunk a m�dj�t, hogy az anarchi�b�l a lehet� legt�bbet val�s�tsuk meg azok k�z�tt, akik nem anarchist�k, vagy csak bizonyos m�rt�kig tekinthet�k annak.

      A k�rd�s teh�t nem az, hogy fokozatosan kell haladnunk vagy sem, hanem hogy milyen �ton juthatunk el a leggyorsabban �s a legbiztosabban eszm�ink megval�sul�s�hoz.

      Ma ezt az utat az eg�sz vil�gon az er�szak �s a hib�k hossz� sorozata �r�n megszerzett el�jogok z�rj�k el el�l�nk, olyan oszt�lyok, amelyek az ezen el�jogokb�l sz�rmaz� intellektu�lis �s technikai er�f�l�nyen t�lmen�en, poz�ci�ik megv�d�s�hez az elnyomott oszt�lyokban toborzott nyers er�vel is rendelkeznek, s ezt sz�ks�g eset�n lelkiismeret-furdal�s n�lk�l, korl�tlanul felhaszn�lj�k, ez�rt forradalomra van sz�ks�g, ami lerombolja az er�szak�llamot, melyben ma �l�nk, �s lehet�v� teszi, hogy b�k�s fejl�d�s �tj�n egyre t�bb szabads�gjogot, igazs�got �s egyre nagyobb szolidarit�st val�s�thassunk meg.

      Milyen legyen az anarchist�k taktik�ja a forradalom el�tt, alatt �s ut�n?

      Hogy a forradalom el�tt mit kellene tenni az�rt, hogy el�k�sz�ts�k �s megval�s�thassuk, a cenz�ra miatt tal�n ki sem mondhatn�nk; ez mindenk�ppen olyan t�ma, amit az ellens�g jelenl�t�ben nem lenne j� megvitatni. Azt azonban bizony�ra elmondhatjuk, hogy maradjunk azok, akik vagyunk, fejts�nk ki propagand�t �s nevelj�nk, amennyire csak er�nkb�l telik, hogy ker�lj�nk mindenfajta egyezs�get az ellens�ggel, �s legal�bb lelkileg �lljunk k�szen arra, hogy minden k�n�lkoz� alkalmat megragadjunk.

      A forradalom alatt?

      Kezdj�k azzal, hogy a forradalmat egyed�l nem tudjuk megv�vni; �s az anyagi er� k�rd�s�t�l eltekintve sem lenne k�v�natos, hogy egymagunk cselekedj�nk. Ha ugyanis nem lend�lnek mozg�sba az orsz�g �sszes szellemi er�i, s vel�k a n�pben rejtetten vagy ny�ltan meglev� �rdekek �s t�rekv�sek, a forradalom elvet�l. Abban a kev�ss� val�sz�n� esetben viszont, ha egyed�l is gy�zni tudn�nk, k�ptelen helyzetbe ker�ln�nk, ugyanis vagy arra k�nyszer�ln�nk, hogy parancsoljunk, hogy m�sokat er�szakkal k�nyszer�ts�nk, ez pedig azt jelenten�, hogy nem vagyunk t�bb� anarchist�k, �s azzal, hogy parancsolunk, mag�t a forradalmat puszt�tan�nk el: vagy pedig, hogy "gy�vas�gb�l ezt visszautas�tsuk", vagyis h�tt�rbe vonuln�nk, �s hagyn�nk, hogy m�sok a mi�nkkel ellent�tes c�lokt�l vez�relve kihaszn�lj�k, amit l�trehoztunk.

      Teh�t minden l�tez� halad� er�vel, minden �lenj�r� p�rttal egyet�rt�sben kell cselekedn�nk, be kell vonnunk a forradalomba, fel kell r�znunk, �rdekeltt� kell tenn�nk a nagy t�megeket, �s hagynunk kell, hogy a forradalom, amelynek mi csak az egyik t�nyez�je lesz�nk, elv�gezze, amit tud.

      Ez�rt persze m�g nem kellene lemondanunk saj�tos c�lunkr�l: ellenkez�leg, szil�rd egys�gben kell maradnunk, �s l�that�an k�l�nb�zn�nk kell a t�bbiekt�l, hogy harcoljunk programunk megval�s�t�s��rt: a politikai hatalom megsz�ntet�s��rt �s a t�k�s tulajdon kisaj�t�t�s��rt. �s ha er�fesz�t�seink ellen�re �j hatalmak j�nnek l�tre, amelyek g�tolni akarj�k a n�pi kezdem�nyez�st �s saj�t akaratukat akarj�k �rv�nyre juttatni, nek�nk sohasem szabad r�szt venn�nk ebben, sem elismern�nk �ket, hanem arra kell t�rekedn�nk, hogy a n�p tagadja meg t�l�k a korm�nyz�shoz sz�ks�ges eszk�z�ket, vagyis a katon�kat �s az ad�fizet�st; azon kell lenn�nk, hogy ezek a hatalmak ne tudjanak meger�s�dni, hanem maradjanak gyeng�k eg�szen addig, am�g le lehet �ket verni. Mindenk�ppen s�rgetni �s k�vetelni kell, esetleg er�szakkal is, teljes auton�mi�nkat �s a jogot, valamint az eszk�z�ket, hogy a magunk m�dj�n szervezkedhess�nk �s alak�thassuk ki m�dszereinket.

      �s a forradalom ut�n, vagyis a fenn�ll� hatalom buk�sa, a felkel� er�k v�gs� gy�zelme ut�n?

      Itt l�p t�nylegesen a sz�nt�rre a gradualizmus.

      Foglalkoznunk kell az �let minden gyakorlati k�rd�s�vel: a termel�ssel, az �rucser�vel, a k�zleked�ssel, az anarchista csoportok �s valamely hatalom fennhat�s�ga alatt �l� csoportok viszony�val, a k�z�ss�gi �s az egy�ni norm�k szerint �l� emberek kapcsolat�val, a v�ros �s a falu viszony�val, a term�szeti forr�sok �s a nyersanyagok mindenki sz�m�ra el�ny�s hasznos�t�s�val, az ipari �s a mez�gazdas�gi termel�s olyan megoszt�s�val, ami figyelembe veszi a k�l�nb�z� ter�letek term�szeti adotts�gait, a k�zoktat�ssal, a gyermekek �s a magatehetetlenek gondoz�s�val, a k�zeg�szs�g�gyi �s orvosi ell�t�ssal, a k�zb�nt�nyesek �s az olyan vesz�lyesebb b�ntetteket elk�vet�kkel szembeni v�dekez�ssel, akik p�rtok vagy egyes emberek �rdekeinek szolg�lat�ba szeg�dve ism�t megk�s�rlik elfojtani m�sok szabads�g�t stb. �s minden egyes k�rd�sben nem egyszer�en a gazdas�gosabb, hanem az olyan megold�sokat kell el�nyben r�szes�teni, amelyek jobban megfelelnek az igazs�g �s a szabads�g k�vetelm�nyeinek, �s lehet�v� teszik a tov�bbi fejl�d�st. Ha �gy ad�dik, a gazdas�gi el�nnyel szemben is az igazs�got, a szabads�got, a szolidarit�st kell �rv�nyre juttatni.

      Nem szabad arra t�rekedni, hogy mindent leromboljunk, mondv�n, hogy a dolgok �gyis magukt�l helyreigazodnak. Mai civiliz�ci�nk sok ezer �ves fejl�d�s eredm�nye, amely egyfajta m�don m�r megoldotta a gyakran igen sz�k ter�leten �sszezs�fol�dott sok milli� ember egy�tt�l�s�nek a probl�m�it �s n�vekv�, egyre bonyolultabb sz�ks�gleteik kiel�g�t�s�t. El�nyei azonban jelent�sen cs�kkentek - s�t, nagy t�megek sz�m�ra meg is sz�ntek - az�ltal, hogy a fejl�d�s az uralkod� r�tegek fens�bbs�g�nek �s �rdekeinek a nyom�sa alatt ment v�gbe. Ha azonban megsz�ntetj�k a fens�bbs�geket �s az el�jogokat, a megszerzett el�ny�k tov�bbra is fenn�llnak, hiszen ezek az embernek az ellens�ges term�szet er�i felett aratott gy�zelm�nek az eredm�nyei, r�gi, let�nt nemzed�kek felgy�lt tapasztalatai, a hossz� egy�tt�l�s sor�n �s egym�s k�lcs�n�s t�mogat�sa kipr�b�lt el�nyeib�l kialakult t�rsadalmasod�si szok�sok - �gy nemcsak lehetetlen, de ostobas�g is lenne lemondani r�luk.

      Harcolnunk kell teh�t a fens�bbs�gek �s az el�jogok megd�nt�s��rt, de �ln�nk kell a civiliz�ci� �sszes j�t�tem�ny�vel; �s nem szabad lerombolnunk semmit, ami, ha neh�zkesen is, emberi sz�ks�gleteket el�g�t ki. Addig legal�bbis nem, am�g nem tudjuk jobbal helyettes�teni.

      Mik�zben nem ismer�nk megalkuv�st a k�nyszer �s a t�k�s kizs�km�nyol�s egyetlen form�j�val szemben sem, toler�nsnak kell lenn�nk az emberek k�l�nb�z� csoportjaiban uralkod� t�rsadalmi felfog�sokkal szemben, amennyiben azok nem s�rtik m�sok szabads�g�t �s egyenl� jogait; be kell �rn�nk a fokozatos fejl�d�ssel annak m�rt�k�ben, ahogy az emberek erk�lcsi felemelked�se megval�sul �s n�vekednek az emberis�g rendelkez�s�re �ll� anyagi �s szellemi eszk�z�k - mik�zben term�szetesen minden lehets�gest elk�vet�nk - tanul�ssal, munk�val, propagand�val -, hogy meggyors�tsuk a fejl�d�st a mind nemesebb eszm�nyek megval�s�t�sa �rdek�ben.



A fentiekben ink�bb probl�m�kat v�zoltam fel, nem azok megold�s�t; de �gy v�lem, siker�lt r�viden ecsetelnem azokat a szempontokat, amelyek a megold�s kutat�s�ban �s alkalmaz�s�ban vezethetnek benn�nket. A megold�s bizony�ra sokf�le lesz �s v�ltozik a k�r�lm�nyek szerint is, de - amennyiben rajtunk �ll - mindig az anarchia alapelveinek megfelel�en kell alakulnia: vagyis annak szem el�tt tart�s�val, hogy ember ne parancsoljon embernek �s az egyik ember ne zs�km�nyolja ki a m�sikat.

      Feladatunk teh�t az, hogy gondolkozzunk, tanuljunk �s k�sz�lj�nk - s mindezt halad�k n�lk�l, nagy odaad�ssal tegy�k -, mert az id� felgyorsult, �s k�szen kell �llnunk b�rmely eshet�s�gre.


(Ford�totta: Peredi M�ria. A ford�t�s alapja: Errico Malatesta: Il gradualismo anarchico. In: Errico Malatesta: Rivoluzione e lotta quotidiana. Vicenza, Antistato, 1982. 245-259. o.)