The Distillers
"Amíg a földig lógnak a melleim…"

A Distillers 2001 decemberi budapesti koncertjét hazavágta egy rosszul irányzott tömegbe csulázás, amivel végképp maguk ellen fordították a közönség amúgy sem kifejezetten punk-szimpatizáns részét. Többek között errõl is kérdeztük a zenekarvezetõ Brody Armstrongot, aki egyébként családi állapotát tekintve a Rancid-énekes Hellcat-fõnök Tim felesége.

Hogyan látod a budapesti fellépéseteken történteket? Beváltotta-e az Agnostic Fronttal közös turné a várakozásaitokat?

Ami történt, részben a mi hibánk volt. Megértem, hogy egyes országokban a legsúlyosabb sértésnek számít, ha leköpnek. Ezzel nem voltunk tisztában. A turnétól nem vártunk semmit, az Agnostic Front pedig egy kibaszott jó zenekar.

Mi volt az oka a közelmúltbeli tagcseréknek?

A jelenlegi felállás már egy éve mûködik, a múltról nem szívesen beszélnék. Egyszeruen nem mûködtek úgy a dolgok, ez egy fájdalmas döntés volt.

Mirõl szól a "Sing Sing Death House", az új albumotok címadó száma?

A siralomház számomra egy metafora, ezzel arra utalok, hogy belül halottnak érzem magam, és muszáj magamból kiénekelnem a bennem felgyülemlett sötétséget.

Úgy tudom elég korán kerültél a punk bûvkörébe. Emlékszel, hogyan kezdõdött?

Rátaláltam a Discharge-ra, a létezõ legvegytisztább punk zenére, a legalapvetõbb punk zenekarra, akik mégsem kapják meg azt az elismerést, ami megilletné õket.

Két különbözo katolikus iskolába jártál, hogyan viselték itt a punk életstílusodat? És hogy is volt az a történet a rózsaszín szülinapi tortával?

A picsába a katolikus iskolákkal! Az elnyomás legdurvább formája volt, amit valaha is megtapasztalhattam. Nem bírtak tolerálni, mert a gondolkodásmódom mindig is a bevett normák elutasítását jelentette. Az egész azzal a tortával kezdõdött. Az egyik gyereknek születésnapja volt, és behozták a szülei a tortáját, én meg beleléptem, széttapostam az egészet, amivel aztán teljesen elvágtam magam, hat évesen. Mindenki utált engem a nyomorult torta miatt…

Már azelõtt is tervezted, hogy otthagyod Ausztráliát, mielõtt összejöttél Timmel?

Nem, soha nem akartam Amerikába költözni. Csakis azért mentem oda, hogy együtt lehessek a lelki társammal, a legjobb barátommal, a szerelmemmel.

Elõfordul, hogy Tim besegít Neked a számírásban?

Nem. A Rancid az õdolga, a Distillers az enyém. Szoktunk azért együtt is írni számokat, de csak magunknak, szerelembõl.

Hogy állsz az ausztrál proto-punk kultuszzenekarokkal, a Saintsszel és a Radio Birdmannel?

Imádom a Saintst, meg a Lime Spiderst, a Rose Tattoo-t, és persze az AC/DC-t is.

Courtney Love nagy hatással volt rád. Amikor Kurt öngyilkos lett, sokan õt okolták a tragédiáért. Te mit gondoltál errõl?

Bele is a halnék, ha az õ helyében lennék… Rólam is annyi szemétséget összehordanak az emberek féltékenységbõl, hogy figyelmen kívül hagyom, amit Courtney-rõl mondanak. Az elsõ lemezük megváltoztatta az életem.

Egy másik példaképed, Wendy O. Williams öngyilkos lett, mert félt az öregségtõl. Ez nyilván õrültség volt, de azt hiszem, hogy mindenkinek, aki a fiatalkori lázadást megtestesítõ punkra tette fel az életét, vannak hasonló félelmei. Vannak-e terveid arra, mit csinálsz majd 10-15 év múlva?

Az egyik legnehezebb dolog a jelenre koncentrálni. Nekem most csak a férjem és a családom számít. Addig zenélek, amíg kihullik a kibaszott hajam, és már a földig lógnak a melleim. Leszarom ki mit gondol. Valaki egyébként azt mondta nekem, Wendy azért lett öngyilkos, mert nem bírta már elviselni ezt a rengeteg gyûlöletet a világban… Nem tudom melyik lehet az igazság…

Ki volt szerinted a legfontosabb nõ a punk rock történetében?

A punk összes papnõje fontos szerepet töltött be, mindannyian egyformán értékesek. Mindet ugyanúgy szeretem…

(Idõközben Brody elvált Timtõl. A Distillers új lemeze Coral Fang címmel a Warnernél jelent meg 2003 októberében. - A szerk.)