Mami, gyilkolhatok ma éjjel? The Misfits Nem tudom, hogy Marilyn Monroe az összamerikai szexistennő járt-e valaha a New Jersey állambeli Lodi városkában. Elképzelhető, hogy halála után igen... Nos, itt alakult '77 nyarán a punk rock eddigi történetének legbizarrabb mutánsa, amit az alapító tagok (Jerry Only -basszus, Glenn Danzig - ének, Manny - dob) Monroe utolsó, 1961-es filmjéről neveztek el. A srácoknak az volt az elképzelésük, hogy megpróbálják közös nevezőre hozni a horrort és az arcbamászó, elbrutalizált, Ramones jellegű punkot. Az alakulás évében, saját kiadásban (Blank Records) megjelentetett kislemez két száma (Cough/Cool , She) még olyan mintha a Doors menne le punkba, ezt az érzést erősíti Danzig hangja, ami hátborzongatóan hasonlít Morrison orgánumára. A szövegek nem munkanélküliségről, vagy anarchiáról szólnak, hanem arról, hogy a félelem vár a sarkon és vért köpsz mikor köhögsz. Danzig hangja amolyan "egyszer meghallod, és sosem felejted el" kategória. A következő kislemez, a '78-as Bullet négy számát (Attitude, Bullet, Hollywood Babylon, We Are 138) két új taggal (Franché Coma - gitár, Mr Jim- dob) vették fel és szintén saját kiadásban (Plan 9) jelent meg. A zene itt már jóval brutálisabb, mintha a Ramonest egyesítenénk egy betonkeverővel, a számokat még rövidebbre vennénk, és Joey Ramone helyett a Morrisonba oltott Elvis dalolna. A lemez borítóján Kennedy elnök mosolyog a nyitott autóból, de pórul jár, mert a feje éppen szétrobban, lehet, hogy a brutális hangzás miatt, de lehet, hogy szimplán fejbe lőtték. Ennél viszont húzósabb lemez a '78-ban felvett Static Age LP, ami a '77-'78-as éra minden "fontosabb" nótáját tartalmazza (She, TV Casualty, Return the fly, Hybrid Moment, Last Caress, We Are 138, Teenagers from Mars, Spinal Remains, In the Doorway, a két utóbbi csak a Caroline Records által újrakiadott bakeliten szerepel ). Ezt a lemezt nyugodtan oda lehet tenni a hetvenes évek meghatározó, "klasszikus" punk lemezei közé, mondjuk az első három Ramones, vagy a Pistols lemeze mellé. Nem akarok túlzásokba esni, de elég egyszer meghallgatni mondjuk a Hybrid Momentet vagy az In the Doorwayt és még másnap is ott van a fejedben. Megunhatatlan, klasszikus nóták, és még mai füllel hallgatva is tökéletesen ott vannak, ez nem ótvaros, röhejes csörömpölés. ' 79 nyarán egy újabb kislemez, a Horror Business jelenik meg, szokás szerint saját kiadásban, és megint csak szokás szerint, két új taggal (Bobby Steele - gitár, Joey Image - dob). A borítón az azóta Misfits emblémává vált, pólóra, jelvényre és úgy általában mindenre nyomatott halálfej a "Crimson Ghost" vigyorog. A lemez három száma (Horror Business, Children in Heat, Teenagers from Mars) kevésbé brutális hangzású, mint a Static Age, de azért egész oké. Legjobb a címadó nóta, amiben Danzig egy pszihopata gyilkosról énekel ("a tükrök feketék..., ne menj a fürdőszobába, mert a kést beléd vágom, én szóltam neked..."). Kábé ettől az időszaktól válik még hangsúlyosabbá a zenekar tagjainak horrorsó kinézete, a hullasmink (Jerry Only), a speciális horrorpunk séró, a devilock, Danzig csontváz szerkója, és persze mindenki fekete cuccban. Még ugyanez év novemberében megjelenik egy újabb kislemez, a Night of the Living Dead, ami a kislemezek áradatában szerintem a leggyengébb, bár a címadó szám itt is elég jó. A lemez megjelenése után egy angliai túra következik a Damned segítségével, és bár felvetődik a lehetőség, hogy talán a Clash elé is bekerülhetnének, sajnos Danzig a karizmatikus hangja helyett a karizmait használja egy kocsmai verekedés során, minek következtében lesittelik, így a további turnézásnak lőttek. Eközben Jerry öccse, Doyle (későbbi nevén Doyle von Frankenstein) egyre többet lóg a próbákon, minden koncerten ott van, és próbálja a bátyját meggyőzni, hogy ő jobb gitáros, mint Bobby Steele. Hogy, hogy nem, ez sikerül neki, így Bobby repül a zenekarból, és a közelgő halloween alkalmából rendezett Monster Movie Club-beli koncerten már P.C. Doyle a gitáros. De ha már új gitáros van, akkor legyen új dobos is: Joey Image-nek mennie kell, (főleg miután ő utazott haza elsőnek, mikor Danzig börtönben volt). Az új dobos a hidrogénezett hajú Arthur Googy. Közben, már 1980-ban, Angliában, a Cherry Red kiadó, megjelentet egy 12"-es lemezt, Beware címmel, rajta a Bullet, és a Horror Business kislemezekkel, bónuszként ráteszik még a Last Caresst. A már megszokott új Misfits kislemez azonban csak a következő évben, '81-ben jelenik meg, ez a Three Hits from Hell, ami tényleg pokoli jó punk slágereket tartalmaz (Horror Hotel, Ghouls Night Out, és a Danzig által még a londoni zárkában írt, London Dungeon). Majd egy újabb, ezúttal két számos kislemez jelenik meg, a zenekar beteges halloween imádatát formába öntő, stílszerűen Halloween című anyag, ami tulajdonképpen csak egy szám, a különbség annyi, hogy a Halloween II-n, Danzig más szöveget mond (egy vérfarkas litániát, latinul). A borítón körbe koponyák sormintának, meg egy ordító tökfej. Ebben az időszakban körvonalazódik egy országos turné, ami egy New Jersey -beli zenekar számára mi is lehetne más, mint a napfényes Kalifornia. Elég bizarr dolog lehetett amúgy, a feketébe öltözött temető bogarak, mondjuk a Sunset Boulvardon, a pálmafák alatt. Los Angelesben találkozik a zenekar egyik bálványával, a Vampira nevezetű hölgyeménnyel, aki egyébként a foglalkozására nézve horror filmsztár, és akinek a tiszteletére egy dalt is írnak a következő lemezre. A másik említésre méltó esemény, hogy a Whiskey a Go Go-beli koncerten az akkor még Black Flag énekes Henry Rollins együtt énekli a We Are 138-et Danzig-gal, ami,ha úgy veszük punk rock történeti esemény. (Meghallgatva már nem annyira, Rollins mindent csinál, csak nem énekel: hörög, üvölt, krákog). ' 82-ben jelenik meg a Misfits tulajdonképpen első "rendes" nagylemeze a Walk Among Us, a los angelesi Ruby/Slash Records-nál, ami szerény véleményem szerint, megint egy korszakos anyag. Itt minden együtt van ami jó a Misfitsben, kétperces slágerek, lecsupaszított hangzás, kripta báj, C-kategóriás horror film témák, tulajdonképpen mind a tizenhárom dal hibátlan punk nóta (Astro Zombies, Hate Breeders, Skulls, 20 Eyes, I Turned Into a Martian, Mommy, Can I Go Out and Kill Tonight, Nike a Go Go, Vampira, stb.). Szerepel még a lemezen az újra felvett Night of the Living Dead is.

A nyolcvanas évek elején kiszélesedő hardcore mozgalom a "gyorsan, gyorsabban, még gyorsabban" elv jegyében tobzódott, a sebesség hajszolását tekintették valamiféle menekülési útvonalnak. Nos, a Misfits, noha sok köze nincs a hardcore-hoz, szintén csatlakozott ehhez a "gyorsasági versenyhez". Talán közrejátszott ebben az, hogy a lelépő Googy helyére Robo érkezik a Black Flagből, és vele készül az utolsó "klasszikus" Misfits LP, az Earth A.D. ami egy korabeli hc lemeznek is beillik, persze a Misfits horror szűrőjén keresztül és azért itt is találni jó kis horror punk slágereket (Death Comes Ripping, Devilock, Bloodfeast, Green Hell) A lemezt Európában a német Agressive Rock Productions jelenteti meg, Wolfs Blood címmel, és két bónusz nótával (Die, Die My Darling és We Bite). Nem minden nóta új a lemezen, a Mommy, Can I Go Out and Kill Tonight, és a We Bite is régebbi számok voltak. A lemezborító grafikán, ami egy los angelesi haver, Mad Marc Rude munkája, a négy tag, félhalottak, zombik, és mindenféle hullák társaságában látható. '83 októberében Robo is lelép, és miután közeledik a szokásos halloween koncert, és egy német turné is kilátásba kerül, a zenekar vészhelyzetben Brian Damage-et ülteti a dobok mögé. De a detroiti halloween show katasztrofálisan alakul, Damage bénázik, mert kevés volt az idő a számok gyakorlására, és koncert közben hagyja el a színpadot. (Az ohioi Necros dobosa, Todd helyettesíti nagy hirtelen.) De nem ezért oszlik fel a Misfits a koncert után, hanem ahogy mondani szokták, személyes ellentétek miatt. Egész pontosan: Jerry Only és Danzig mást akarnak, előbbi folytatni akarja úgy, ahogy eddig volt, utóbbi pedig váltani akar. Még megjelenik egy 12"-es lemez a Caroline Recordsnál (Die, Die My Darling), aztán tényleg vége. Danzig ezután új együttest alakít Samhain néven, majd '87-től saját nevére kereszteli a zenekart, és így ér el vele sikereket, miközben Jerry Only és Doyle kétségbeesetten próbálják tőle megszerezni a Misfitshez fűződő jogokat, hogy folytathassák a zenekart. Ez csak '95-re sikerül nekik, amikor aztán két új taggal (Dr Chud - dob, Michael Graves - ének) újjáalakítják a Misfitst. Danzig, a "gonosz Elvis",nem kér a dologból, sőt fikázza a régi cimborákat ("elég szánalmas, hogy meg kellett várniuk a punk revivalt"). Szerintem nincs igaza, mert az "új" Misfits nem olyan rossz. Jó húzás volt, hogy nem egy Danzig klónt próbáltak előkeríteni, hanem szimplán csak egy jó énekest. '96-ban először is a Resurrection Tour, majd a "visszatérő" lemez az American Psycho borzolja a kedélyeket. Illetve ez még nem is annyira, de a '99-es Famous Monsters lemez már egy jelentős metal kezelésen megy keresztül, hangzás tekintetében. Azért nem merném lepunkmetalozni, mert annál sokkal jobb: pogo végkimerülésig, olyan dalokra, mint a Them, a Scream, a Pumpkin Head, a Dust to Dust, vagy a Helena. Ezzel elérkeztünk a 2002. évhez, amikor is 25 éves fennállását ünnepli a zenekar egy punk rock allstars felállással (Robo és Dez a Black Flagből, Marky Ramone a Ramonesból ). Ez van, lassan elfogynak a társak a frontot egyedül tartó, a közelmúltban pankrátorként is bemutatkozott Jerry "Dead King" Only méretes háta mögül. Jerryt azonban mindez nem gátolja meg a legenda profittá alakításában: mióta megszerezte a zenekarhoz fűződő jogokat, elöntötték a piacot a csontvázkesztyűk és a műanyag Misfits akciófigurák, továbbá hetente jön ki új zenekari póló, hogy minden pénzét elkölthesse a tízezer fős rajongó-hadsereg, a Fiend Club. Arról pedig, hogy magányos estéken legyen mit hallgatni, és ne maradjunk új Misfits lemez nélkül, gondoskodik, a 2001 októberben megjelent Cuts from the Crypt lemez, rajta eddig még nem hallott demo felvételek (Dead Kings Rise, Blacklight, stb.), valamint egyéb ínyencségek, és egy koncertfelvétel (Rise Above), illetve a japán Balzac-kal kiadott Day the Earth Caught Firesplit lemez, és a tavaly kijött Project 1950 oldies-feldolgozás album. Hát ennyi. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket! Masu www.misfits.com